Negyedik. - Egy kis kémkedés.
Három nap telt el. Egyre jobban idegesített, hogy nem láttam már napok óta Lokit.
Meg még az is, hogy többet akartam megtudni róla. Mivel alig volt a szobájában így nagy rend volt, köszönhetően nekem.
Ebben az esetben csak egész nap ültem, hisz este 11 - ig nekem attól még ott kellett legyek. Jobb dolgom híján olvasni kezdtem a könyveit.
Több dolgot megtudtam például hogyan kell mozgásképtelenné tenni egy támadót, vagy bénulást okozni esetleg halálos csapást mérni rá.
Ki is próbáltam a mozdulatokat egy állványon. Hát nagyon nem kellett volna. Kétszer törtem el a karom, majd végül az állványt.
Körbe pillantottam, és amikor úgy gondoltam senki sem jön be, elrejtettem a darabokat. Azóta nem próbáltam. A negyedik nap reggelén nyűgős voltam.
Alig aludtam éjjel és ez látszott a kómás fejemen is. Felkötöttem a hajam, majd siettem a konyhára reggelizni.
Farkas éhes voltam és senkinek nem ajánlottam, hogy belém kössön különben elvágom a torkát még ha ezzel halálra ítélem is magam.
Gyorsan megettem a reggelit, de csak nem kerülhette el senki, hogy be békén hagyjanak.
- Milyen forrófejű ma valaki. - kuncogott a tegnapi szőke csaj miközben azt hitte nem hallom. Szikrázó szemekkel fordultam felé.
- Mond a szemembe és abban a pillanatban döglesz meg. - sziszegtem a fogaim között mire vissza hökkölt. Ökölbe szorított kezekkel fordultam meg és indultam takarítani.
Úgy utálom amikor a sárkány mivoltommal viccelődnek. Bezzeg ha én kezdem el mondani milyen kis gyengék az emberek akkor már tömegesen rontanak rám. Chh.
Elértem az ajtóhoz és megszokásból mentem volna be, de zárva volt. Kopogtam, de semmi. Majd ütni, csapkodni kezdtem ezzel próbálva kiélni a bennem tomboló dühöt, fájdalmat és haragot.
Ahogy teltek a percek könnyeim kikívánkoztak. Hülye Loki! Hülye én! Hülye világegyetem! Lecsúsztam az ajtó tövébe, felhúztam a térdeim és ráhajtottam a fejem. Miért is feküdtem le vele? Megérte? Nem.
Hogy is gondolhattam, hogy megéri? Ezzel is csak fájdalmat okoztam magamnak, neki pedig nyereséget. Ismét. Meghallottam, hogy kinyítódik az ajtó. Felpillantottam. Meglepődve néztem, hogy Loki áll előttem, kinyújtott kézzel.
Több érzelem kavargott bennem. Harag, öröm, meglepődés, düh és vágy. Vágy arra, hogy magamhoz öleljem és megcsókoljam. El löktem a kezét, fel álltam és besiettem a szobába. Kitártam az ablakokat és törölgetni kezdtem.
- Alaposan ám, nehogy valamit kihagyj. - szólalt meg, mint ha mi sem történt volna két hete. Harag gyúlt bennem. Ugyanaz, mint ami a napokban körül lengett. Haragudtam rá, haragudtam a helyzetre, de legfőképp magamra. Halk szuszogást csapta meg pár perc után a fülem.
Az ablakot akartam bezárni, mikor a sima felületen észre vettem Loki tükörképét. Fortyogott a vérem és nem tudtam parancsolni magamnak. Az ablakot becsaptam ami apró szilánkokra tört ahogy a kerethez ért. Meglepődve ugrottam hátrébb.
- Takarítsd fel, szolga. - hallottam gúnyos hangját a hátam mögül. Morogva lehajoltam és a kezembe kezdtem szedegetni, figyelmen kívül hagyva, hogy így sebet ejthetek a kezemen. De úgyis mindegy, nem? Alig pár másodperc és begyógyul magától akkor, pedig nem aggódok emiatt.
Vívódva magammal indultam a kuka felé. Lassan feltakarítottam mindent, majd Loki ágya mellé álltam.
- Ma mit kíván ebédelni, felség? - kérdeztem mézes, mázas hangon egy kis gúnyt vegyítve bele. Lustán kinyította a szemeit, mint ha csak azt akarná mondani, vegyem megtiszteltetésnek, hogy rám nézett. Elfojtottam egy szemforgatást.
- Semmit. - int, hogy mehetek dolgomra. Na ja, de nekem itt van dolgom. Megráztam a fejem a helyemen állva. Felvonta a szemöldökét, amolyan "miért is?" stílusban.
- Magához lettem beosztva erre a hónapra. - magyaráztam meg tudatlanságát. Jót nevettem azért, hogy elfelejtette ezt a szabályát amit még ő mondott mikor 2 éve idekerültem. Hát én elég rendesen megittam a levét ennek.
- Akkor takaríts. - vonta meg a vállát közben fel állt és kifelé igyekezett. Felháborodva húztam össze a szemeim. Talán vak lenne?! Kiment a szobából. Kíváncsiskodva pillantottam a csukott ajtóra. Érdekelt hova megy. Oda lopóztam az ajtóhoz és kikukucskáltam rajta. Senki. Tökéletes. Csendben utána somfordáltam, hallótávolságon belül maradva, de annyira, hogy észre se vegyen.
Hosszú folyóson vitt az útja. Mégis miért jár erre? Sárkányszemeim aktiváltam és próbáltam tájékozódni a sötétben ami meglepően könnyen ment. Kacskaringós lépcsőn slattyogott le, kezeiben zöld kis fénycsóva égett. Nagyjából 10 méterre lehettem tőle és nem igazán akartam közelebb menni.
Egyre ismerősebb lett a környezet. Leért a lépcsőn, majd elindult egyenesen előre.
Felhúztam a szemöldököm. Állott, savanyú aroma keveredett az istenek jellegzetes kén illatával. Elfintorodtam, majd leesett az állam mikor észre vettem egy alakot a tömlöcben. Nem is azon lepődtem meg, hogy egyedül van hanem, mert ismertem. Vagyis úgy mondván hallottam róla. Thor, Loki báttyja, csücsült csapzottan, megtörten és elcsigázottan a falnak vetve a hátát. A szemeit nem láttam, de nem hiszem, hogy ki voltak nyitva. Loki testvére elé állt. Büszke ám, de lenéző testtartását még innen is kiszúrtam.
- Na mi van a naaagy Thorral? - szólalt meg pár perc után olyan leereszkedő hangon ami miatt még én is rosszul éreztem magam. Hogy került ide? Mondjuk szerintem egyértelmű, hogy Loki jutatta ide. De mégis, hogy képes erre? A saját testvérével? Mi jogon? Kirázott a hideg. Ezzel most mit ér el?
- Ha valami kellene csak szólj. - mondta végül mikor Thor nem figyelt rá. Felkaptam a fejem. A vészcsengők megszólaltak a fejemben és gyors, de halk léptekkel vissza siettem Loki szobájába. Fejem zakatolt a sok kérdéstől amikre nem tudtam választ találni. A fürdőbe siettem, mint ha ki se mozdultam volna.
Legalább a látszat legyen meg. Szapora légzésem próbáltam csillapítani ami több kevesebb sikerrel meg is lett. Nagyot szusszantam amikor meghallottam az ajtóbecsapódását. Megigazítottam a hajam és kimentem.
- Kész vagy? - kérdezte meg. Szemeiben szomorúság lappangott.
Lehajtottam a fejem mielőtt sajnálni kezdtem volna. Amúgy meg nem látszik?! Még akkor is ki volt mikor elment!
- Igen, felség. - dünnyögtem végül.
- Jó. Menj, pihenj egyet. - sóhajtott. Hát ennek meg mi a baja? Talán most jön ki rajta a megbánás. Ó, hogy oda ne rohanjak...
Elmenve mellette megcsaptam a lófarokba kötött hajammal. Csípősen elvigyorodtam mikor nem jött utánam. A szobámba mentem és ledőltem a megviselt, rozoga kis ágyra. Álmosan pislogtam a plafont bámulva, majd oldalra bicsaklott a fejem és elaludtam. Sokat forgolódtam miközben az álomvilágban voltam.
Ott volt előttem Loki véresen, meggyötört tekintettel.
Össze szorult a szívem és a nevét kiáltva szaladni kezdtem felé. Kétségbeesett lépteim visszhangot vertek. Mielőtt oda értem volna Loki eltűnt és csak öblös kacagás maradt utána.
- Azt hitted érsz valamit?! - hallottam több felől ezt a mondatott. Hiába fordultam jobbra vagy balra nem láttam senkit, csak a hangját érzékeltem. Térdre rogytam és a füleimre tapasztottam a kezem.
- Hagyd abba! HAGYD ABBA! - kiáltottam torkom szakadtából. Semmi haszna nem volt még hangosabban ismételte a mondatott. Zokogva kuporodtam magzat pózba.
Hirtelen az ágyamban találtam magam izzadtan, csapzottan, kisírt szemekkel. Belül még az álom hatása alatt voltam. Ez meg mi volt?
Meg még az is, hogy többet akartam megtudni róla. Mivel alig volt a szobájában így nagy rend volt, köszönhetően nekem.
Ebben az esetben csak egész nap ültem, hisz este 11 - ig nekem attól még ott kellett legyek. Jobb dolgom híján olvasni kezdtem a könyveit.
Több dolgot megtudtam például hogyan kell mozgásképtelenné tenni egy támadót, vagy bénulást okozni esetleg halálos csapást mérni rá.
Ki is próbáltam a mozdulatokat egy állványon. Hát nagyon nem kellett volna. Kétszer törtem el a karom, majd végül az állványt.
Körbe pillantottam, és amikor úgy gondoltam senki sem jön be, elrejtettem a darabokat. Azóta nem próbáltam. A negyedik nap reggelén nyűgős voltam.
Alig aludtam éjjel és ez látszott a kómás fejemen is. Felkötöttem a hajam, majd siettem a konyhára reggelizni.
Farkas éhes voltam és senkinek nem ajánlottam, hogy belém kössön különben elvágom a torkát még ha ezzel halálra ítélem is magam.
Gyorsan megettem a reggelit, de csak nem kerülhette el senki, hogy be békén hagyjanak.
- Milyen forrófejű ma valaki. - kuncogott a tegnapi szőke csaj miközben azt hitte nem hallom. Szikrázó szemekkel fordultam felé.
- Mond a szemembe és abban a pillanatban döglesz meg. - sziszegtem a fogaim között mire vissza hökkölt. Ökölbe szorított kezekkel fordultam meg és indultam takarítani.
Úgy utálom amikor a sárkány mivoltommal viccelődnek. Bezzeg ha én kezdem el mondani milyen kis gyengék az emberek akkor már tömegesen rontanak rám. Chh.
Elértem az ajtóhoz és megszokásból mentem volna be, de zárva volt. Kopogtam, de semmi. Majd ütni, csapkodni kezdtem ezzel próbálva kiélni a bennem tomboló dühöt, fájdalmat és haragot.
Ahogy teltek a percek könnyeim kikívánkoztak. Hülye Loki! Hülye én! Hülye világegyetem! Lecsúsztam az ajtó tövébe, felhúztam a térdeim és ráhajtottam a fejem. Miért is feküdtem le vele? Megérte? Nem.
Hogy is gondolhattam, hogy megéri? Ezzel is csak fájdalmat okoztam magamnak, neki pedig nyereséget. Ismét. Meghallottam, hogy kinyítódik az ajtó. Felpillantottam. Meglepődve néztem, hogy Loki áll előttem, kinyújtott kézzel.
Több érzelem kavargott bennem. Harag, öröm, meglepődés, düh és vágy. Vágy arra, hogy magamhoz öleljem és megcsókoljam. El löktem a kezét, fel álltam és besiettem a szobába. Kitártam az ablakokat és törölgetni kezdtem.
- Alaposan ám, nehogy valamit kihagyj. - szólalt meg, mint ha mi sem történt volna két hete. Harag gyúlt bennem. Ugyanaz, mint ami a napokban körül lengett. Haragudtam rá, haragudtam a helyzetre, de legfőképp magamra. Halk szuszogást csapta meg pár perc után a fülem.
Az ablakot akartam bezárni, mikor a sima felületen észre vettem Loki tükörképét. Fortyogott a vérem és nem tudtam parancsolni magamnak. Az ablakot becsaptam ami apró szilánkokra tört ahogy a kerethez ért. Meglepődve ugrottam hátrébb.
- Takarítsd fel, szolga. - hallottam gúnyos hangját a hátam mögül. Morogva lehajoltam és a kezembe kezdtem szedegetni, figyelmen kívül hagyva, hogy így sebet ejthetek a kezemen. De úgyis mindegy, nem? Alig pár másodperc és begyógyul magától akkor, pedig nem aggódok emiatt.
Vívódva magammal indultam a kuka felé. Lassan feltakarítottam mindent, majd Loki ágya mellé álltam.
- Ma mit kíván ebédelni, felség? - kérdeztem mézes, mázas hangon egy kis gúnyt vegyítve bele. Lustán kinyította a szemeit, mint ha csak azt akarná mondani, vegyem megtiszteltetésnek, hogy rám nézett. Elfojtottam egy szemforgatást.
- Semmit. - int, hogy mehetek dolgomra. Na ja, de nekem itt van dolgom. Megráztam a fejem a helyemen állva. Felvonta a szemöldökét, amolyan "miért is?" stílusban.
- Magához lettem beosztva erre a hónapra. - magyaráztam meg tudatlanságát. Jót nevettem azért, hogy elfelejtette ezt a szabályát amit még ő mondott mikor 2 éve idekerültem. Hát én elég rendesen megittam a levét ennek.
- Akkor takaríts. - vonta meg a vállát közben fel állt és kifelé igyekezett. Felháborodva húztam össze a szemeim. Talán vak lenne?! Kiment a szobából. Kíváncsiskodva pillantottam a csukott ajtóra. Érdekelt hova megy. Oda lopóztam az ajtóhoz és kikukucskáltam rajta. Senki. Tökéletes. Csendben utána somfordáltam, hallótávolságon belül maradva, de annyira, hogy észre se vegyen.
Hosszú folyóson vitt az útja. Mégis miért jár erre? Sárkányszemeim aktiváltam és próbáltam tájékozódni a sötétben ami meglepően könnyen ment. Kacskaringós lépcsőn slattyogott le, kezeiben zöld kis fénycsóva égett. Nagyjából 10 méterre lehettem tőle és nem igazán akartam közelebb menni.
Egyre ismerősebb lett a környezet. Leért a lépcsőn, majd elindult egyenesen előre.
Felhúztam a szemöldököm. Állott, savanyú aroma keveredett az istenek jellegzetes kén illatával. Elfintorodtam, majd leesett az állam mikor észre vettem egy alakot a tömlöcben. Nem is azon lepődtem meg, hogy egyedül van hanem, mert ismertem. Vagyis úgy mondván hallottam róla. Thor, Loki báttyja, csücsült csapzottan, megtörten és elcsigázottan a falnak vetve a hátát. A szemeit nem láttam, de nem hiszem, hogy ki voltak nyitva. Loki testvére elé állt. Büszke ám, de lenéző testtartását még innen is kiszúrtam.
- Na mi van a naaagy Thorral? - szólalt meg pár perc után olyan leereszkedő hangon ami miatt még én is rosszul éreztem magam. Hogy került ide? Mondjuk szerintem egyértelmű, hogy Loki jutatta ide. De mégis, hogy képes erre? A saját testvérével? Mi jogon? Kirázott a hideg. Ezzel most mit ér el?
- Ha valami kellene csak szólj. - mondta végül mikor Thor nem figyelt rá. Felkaptam a fejem. A vészcsengők megszólaltak a fejemben és gyors, de halk léptekkel vissza siettem Loki szobájába. Fejem zakatolt a sok kérdéstől amikre nem tudtam választ találni. A fürdőbe siettem, mint ha ki se mozdultam volna.
Legalább a látszat legyen meg. Szapora légzésem próbáltam csillapítani ami több kevesebb sikerrel meg is lett. Nagyot szusszantam amikor meghallottam az ajtóbecsapódását. Megigazítottam a hajam és kimentem.
- Kész vagy? - kérdezte meg. Szemeiben szomorúság lappangott.
Lehajtottam a fejem mielőtt sajnálni kezdtem volna. Amúgy meg nem látszik?! Még akkor is ki volt mikor elment!
- Igen, felség. - dünnyögtem végül.
- Jó. Menj, pihenj egyet. - sóhajtott. Hát ennek meg mi a baja? Talán most jön ki rajta a megbánás. Ó, hogy oda ne rohanjak...
Elmenve mellette megcsaptam a lófarokba kötött hajammal. Csípősen elvigyorodtam mikor nem jött utánam. A szobámba mentem és ledőltem a megviselt, rozoga kis ágyra. Álmosan pislogtam a plafont bámulva, majd oldalra bicsaklott a fejem és elaludtam. Sokat forgolódtam miközben az álomvilágban voltam.
Ott volt előttem Loki véresen, meggyötört tekintettel.
Össze szorult a szívem és a nevét kiáltva szaladni kezdtem felé. Kétségbeesett lépteim visszhangot vertek. Mielőtt oda értem volna Loki eltűnt és csak öblös kacagás maradt utána.
- Azt hitted érsz valamit?! - hallottam több felől ezt a mondatott. Hiába fordultam jobbra vagy balra nem láttam senkit, csak a hangját érzékeltem. Térdre rogytam és a füleimre tapasztottam a kezem.
- Hagyd abba! HAGYD ABBA! - kiáltottam torkom szakadtából. Semmi haszna nem volt még hangosabban ismételte a mondatott. Zokogva kuporodtam magzat pózba.
Hirtelen az ágyamban találtam magam izzadtan, csapzottan, kisírt szemekkel. Belül még az álom hatása alatt voltam. Ez meg mi volt?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése