Prológus - Meghódított világ.

          - Luanna, aranyom, felkeltél? - jött be anyu a szobába.
Nyögve a párnába temettem az arcom. Korán volt még felkelni. Éreztem, hogy besüpped mellettem az ágy, majd egy kéz simít végig a hátamon.
- Csináltam reggelit. - suttogta fülembe. Megráztam a fejem. Rossz előérzetem volt a mai nappal kapcsolatban. Végül sóhajtottam és kimásztam a takaró halom alól. Anya rám mosolygott, majd kiment, hogy feltudjak öltözni. Kivettem a szekrényből egy fekete nadrágot és egy elnyűtt pólót. A hajamat laza kontyba fogtam anélkül, hogy átmentem volna rajta a hajkefével. Ásítva cammogtam ki a szobából. Az orromat megcsapta a rántotta kellemes aromája, megbolondítva egy kis szegfűvel. Össze futott a nyál a számban és már nem is voltam álmos.

- Jó reggelt. - pusziltam meg apu arcát amikor megláttam a konyha asztalnál ülni.
- Szia kicsim. - ajándékozott meg egy mosollyal. Leültem mellé, majd a laptopjába kukkantottam.
- Még ilyenkor is dolgozol? Egyszerűbb lenne felgyújtani a főnököd segge alatt a széket. - tanácsoltam. Felnevetett.

- És akkor honnan lesz pénz, hogy suliztassalak? - kérdezte szórakozottan.
- Majd szerzek én. - legyintettem vigyorogva.
Anyu csak mosolygott a párbeszédünkön. Elénk tette a reggelit, majd el is szaladt a közeli boltba. Bár nem tudom mi kellene még, de az ő dolga. Én nem fogok bele szólni. Kissé torkosan kezdtem neki a rántottának miközben  a fali órát szuggeráltam. Az utolsó falatot kaptam volna be, mikor hatalmas robaj rázta meg az egész házat. Apuval egymásra pillantottunk és egyszerre pattantunk fel az asztaltól. Kifutottunk az utcára. Sikítások, szaladgáló emberek és fémszerkezeten repülő lények töltötték be a kilátást. Már ugrottam volna, hogy változzak át, de apu megragadta a karom és felfelé biccentett. Követtem a tekintetét.

Egy jóképű férfi vezette az egyik ilyen szerkezetet, arcán hatalmas vigyorral. Össze húztam a szemem. Kirántottam a karom a szorításból és átváltoztam. Testem körül lángok jelentek meg, amik a sárkánnyá alakulásban segítettek. Végig cikázott végtagjaimon a forró bizsergés. Mire kinyitottam a szemem, sárkány tekintettel pásztáztam a káoszt. Hatalmasat ordítottam és a levegőben lévőket kezdtem lecsapkodni a farkam segítségével.

 Megfordultam, de valami a testemre harapott. Felordítottam. Iszonyatosan fájt és nem tudtam kimenekülni a szájából. Tűzet okádtam rá, de meg se kottyant neki. Majd az egyik pillanatban már nem éreztem semmit ami fogva tartana. Sebeim hamar begyógyultak és érdeklődve repültem arrébb. Nem kockáztatom meg, hogy még egyszer elkapjon. A szörnyre néztem aki apával harcolt. Ő is sárkány alakjában küzdött. Elvigyorodtam, de örömöm nem tartott sokáig. A lény kitátotta a száját és bekapta apa egyik szárnyát amit leszakított. Üvöltve esett a földre. Oda akartam repülni, segíteni neki, de több tized kis ember ugrott a hátamra valami fémkötélből készült hálóval. Én is lezuhantam. Kisebb krátert hoztam létre az eséssel. Minél előbb oda akartam jutni apuhoz, és mire mozdultam volna a szárnyaim, végtagjaim és a szám lekötözték valami elszakíthatatlan kötéllel. Nyüszítettem, vergődtem, de semmi haszna nem volt. Annál szorosabb lett. Vissza változtam emberré, de így sem sikerült kimenekülnöm. Öt szutykos lény fogott le és adott be valami injekciót. Össze rogyott a térdem. Kábultan néztem ahogy anyám apához szalad aki alig lélegezve fürkészte őt. Hirtelen csend lett. Ugyanaz a férfi lépett oda a szüleimhez akit apa észre vett.

 Kezében kéken világító jogar volt. Mielőtt figyelmeztettem volna őket az egyik lény levágta anyám fejét. Kitisztult a tekintetem és sikítottam, úgy ahogy a torkomon kifért. Ismét a féregre hasonlító lényt láttam meg aki se szó, se beszéd nélkül bekapta apám egész testét. A torkomra forrt a sikítás. Nem kaptam levegőt. Fuldokoltam. Ha nem tartottak volna, ott helyben estem volna térdre. A fekete, zöld ruhában lévő férfi arcára gonosz mosoly ült ki, majd kitárta a karját.

- Én vagyok ennek a világnak az ura! Akik ellenszegülnek úgy végzik, mint ők!   - mutatott anyám holttestére. - Térdre!
Mindenki letérdelt. Engem is leerőszakoltak a földre. Még mindig csak néztem magam elé. Meghaltak, nincsenek többé. Ficánkolni kezdtem, hogy engedjenek el, de egy olyan ütést kaptam a fejemre amitől elvesztettem az eszméletem.





§-------------------§




Felébredtem. Tekintetem körbe vezettem. Ez nem az én szobám, állapítottam meg. Abban a pillanatban az agyam minden egyes szegletét emlékek lepték el. Sírva borultam a párnára. Egy őr ráncigált ki és hiába ütöttem, rugdostam, nem akart elengedni. Az egyik teremhez vonszolt, majd oda állított egy lány mellé.
- Ha elszöksz úgy megduglak, hogy azt kívánod bárcsak ne születtél volna meg. - sziszegte a fülembe.
Nagyot nyeltem, majd egy helyben maradtam. Vissza állt a helyére és onnan figyelt.

- Üdvözlök mindenkit! - zengte be egy ismerős hang az egész termet. Oda néztem. Ő az! Ő ölette meg a szüleim! Sikítani tudtam volna a méregtől, de féltem, hogy az őr megteszi az ígéretét.
- Mint tudjátok Midgardr elbukott. Ti pedig olyan kegyelembe részesültetek, hogy nem öllek meg titeket hanem szolgálni fogtok! - közölte, olyan hangsúllyal, mintha kivételesnek kellene éreznünk magunk, mert nem ölt meg minket. Mondjuk tényleg úgy mondta.
- Aki fellázad gondoskodom róla, hogy ott érjen véget az élete. - folytatta mikor elém ért. Rám pillantott. Tekintete elidőzött rajtam. Lehajtottam a fejem, mire kuncogni kezdett. Azt hiszed félek? Csak nem bírom elviselni a képed, te szörnyeteg!
- A főszolga, majd elmagyarázza a többit. - tapsolt kettőt, majd elment.
Attól a naptól kezdve végig néztem Loki minden egyes győzelmét a világok felett. Haragom napról napra nőtt iránta. Szerencsére mióta ide kerültem csak havonta egyszer láttam akkor is több, mint húsz méterrel arrébb.